A Kádár-villa titkaRészlet Borenich Péter: A Kádár villa titka című könyvének utószavából

1975 szeptemberében csodálkozást és tanácstalanságot keltett a firenzei Kongresszusi palota folyosóin, hogy az akkori legnagyobb nemzetközi rádiós /és tévés/ verseny, a Prix Itália nemzetközi zsűrije a rádiós dokumentumkategória nagydíját Borenich Péter „Miért tettem?!” című produkciójának ítélte.

„Mi ez? – volt a kérdés. Kétségtelenül dokumentum, hiszen minden eleme hangszalagon rögzített valóság. De nincs sem elemzés, sem kommentár, csak egy öngyilkossági kísérlet mentőautóban kezdődő, majd az érintettek, családtagok és mások emlékeiből, vitáiból összeálló története, családi és társadalmi okainak feltárása, ahogyan mindez ott és akkor elhangzott. Egyszersmind azonban szinte a klasszikus drámaírás „szabályai” szerinti tálalásban, szerkesztésben. Dokumentáció és művészet egyszerre? Igen. S ez volt a szokatlan. Nemcsak azért, mert a felvételek az eseményekkel egy időben készültek, hanem mert olyan két- és többszereplős összeütközéseket sikerült rögzíteni, amelyeknek lehetőségét, alkalmát a szerző teremtette meg. Nem csoda, hogy a dokumentálásnak ezt a módszerét alig-alig alkalmazzák azóta is.

Ehhez a riporteri érzékenységen és „szemfülességen” kívül nem éppen gyakori egyéni alkat, képesség kelletik. Nevezetesen az, hogy a dokumentarista úgy tudjon jelen lenni, mintha nem volna jelen. Borenich olyan ártatlan képpel kezeli a mikrofont, hogy az indulataiktól fuldokló „szereplők” észre sem veszik. Mondhatjuk: bizalmat tud kelteni maga iránt. Borenich az emberábrázolás igényéből nem enged. Nem egyszerűen tudósít, riporterként /ami ugyanilyen rangú, de más szakma/ nem elemez, kommentál, hanem a történetet engedi szóhoz jutni – embereken keresztül. Embereket beszéltet, mikrofonja nyitva van nyelvtani hibáik, személyes indulataik, tudálékosságuk, önleleplező elszólásaik, szerénységük vagy éppen önérzetes kakaskodásuk előtt. Egy 18. századi francia író szerint „a stílus maga az ember”. Nos, Borenich partnerei, akár őszinték, akár hazudnak, az igazságnak valamelyik oldalát árulják el.

Dr. Lékay Ottó, a Rádiószínház vezetője